A szerkesztő 2008 szeptemberében került a Feminához, pár hónappal a MÚOSZ újságíró iskolájának elvégzése után. Bár kisebb munkái korábban is adódtak - írt azt Éva magazinnak, illetve az Origo oktatási rovatába -, ez az első munkahelye. Amit a szakmáról tud, azt nagyrészt itt tanulta meg.
- Kérlek, mutasd be pár szóban a napi munkádat!
- Az Egészség és a Diéta rovat vezetőjeként napi rendszerességgel írok a helyes táplálkozásról, a betegségmegelőzésről és a rendszeres mozgás szerepéről. Ezekben a témákban gyakran kérdezek meg dietetikust, különböző szakterületeken dolgozó orvosokat, személyi edzőt, hogy minél hitelesebb információkkal szolgálhassak.
- Mit szeretsz a munkádban? Mi az, ami nap mint nap motivál téged?
- Mindig is érdekelt az emberi szervezet működése - rosszmájúak szerint nem áll távol tőlem némi hipochondria sem. Ennek köszönhetően az Egészség rovattal remekül egymásra találtunk. Mivel hazánk a nemzetközi egészségügyi statisztikák végén kullog, különösen fontosnak tartom, hogy felhívjuk az emberek figyelmét arra, felelősek a saját szervezetük működéséért. A különféle krónikus - vagy akár az akut - megbetegedések elsősorban az életmód következtében alakulnak ki, nem pedig a véletlen művei.
- Milyen pluszt nyújt neked a Femina, ami miatt lojális vagy a munkahelyedhez?
- Több mint hetedik éve dolgozom a Feminánál. Mondják, hogy ez már gombócból is sok, illetve a 7-es szám vízválasztó lehet. Ennek ellenére én inkább a kellemes munkahelyi légkört tapasztalom, illetve örülök, hogy a kollégák és a vezetőség tagjai között is vannak olyan emberek, akikre a nem hétköznapi problémák megoldásában is számíthatok.
- Hogyan éled meg a CEMP-pel történt egyesülést? Változott-e a munkaköröd, napi munkád?
- A munkámat nem érintette különösebben a CEMP-pel történt egyesülés. Pusztán a körülmények változtak: a nyári hónapokban reggel és este át kellett tekernem a Petőfi-hídon.
- Sajnos most egy ideig nem találkozhatunk majd veled a szerkesztőségben, miért is van ez?
- Igen, februártól egy időre szabadságolom magam. Ennek oka, hogy március közepére egy Ákos nevű fiatalember érkezését várjuk a férjemmel. Szóval a következő két év most elsősorban róla fog szólni.